Az elfogadásról

Mindig mindenki arról beszél, hogy meg kell tanulni az elfogadás művészetét. De arról nem szólnak a hírek,hogy ez a nehéznél is nehezebb. És most nem önmagunkról van szó, hanem másokról.

Még egy ugyanolyan ember nincs,mint Te. Ezért szinte lehetetlen, hogy valakivel minden egyes apró részletben megegyezzetek. Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást,de ez egy nagy baromság. Illetve várjatok, mégsem. Vonzzák egymást, de ezt a találkozást óriási robbanás övezi. Hát ki a francnak van kedve állandóan harcban állni egymással? A kezdeti szenvedély helyett már csak a szenvedés az, ami vár minket otthon. Az ember baráti kapcsolatait sem az ellentétek jellemzik,de két egyforma akkor sem létezik. És az igazság az, hogy baromi nehéz elfogadni azt, ha valaki nem olyan,mint mi…. Neki miért nem fontos az önmegvalósítás? Ő miért akar állandó függésben élni? Miért nem érdekli a külseje? Miért?Miért?Miért? És átlátsz rajtuk, tudod, hogy mit miért tesznek, mit miért mondanak, mire milyen reakciót várnak. Látod, hogy éppen hibát készülnek elkövetni és nem érted, ők ezt miért nem látják be.

Az igazság az, hogy ez egyáltalán nem a Te dolgod. Nem szólhatsz bele senki életébe. Némán kell hagynod, hogy mindenki a saját maga által választott úton lépkedjen. Te tudod, hogy azon az úton vagy, ami önmagad és a boldogságod felé vezet. Mindenkit más tesz boldoggá, valaki még nem tudja, valakit pedig teljesen más,mint Téged. Ugyan szerinted a saját utad a legvarázslatosabb, de más pedig pontosan azt nem érti, hogy Te miért pont azt választottad.

Ha nem tanulod meg az elfogadás művészetét, akkor egyedül leszel. Senki sem kíváncsi az állandó kérdéseidre és az állandó kritikáidra. Te pedig nem leszel kíváncsi azokra az emberekre, akiknek nem érted a létezési mechanizmusát. Megfigyelted már, hogy ahogy fejlődik a személyiséged, annál inkább kevesebb régi ember vesz körül? Ez pontosan azért van,mert csak azok a kötelékek maradnak meg, melyek valamilyen stabil,közös alapokon nyugszanak. Viszont a régi kapcsolatokat felváltják az újak.

Te csak a saját életedért tartozol felelősséggel. Mások életéhez némán kell asszisztálnod. Vagy megtanulod elfogadni a különbségeket és lehetőségként fogod fel, hogy minél többet megtanulhatsz az emberekről vagy búcsút intesz. Akivel szemben nem tudsz elfogadást tanúsítani, attól az embertől sajnos búcsút kell venned. Mert ez azt jelenti, hogy nem fontos neked annyira,nem szereted annyira, hogy képes legyél elfogadni. De ne aggódj, ez fordítva is igaz..

És másokat elfogadni pedig csak az képes, aki saját magát is elfogadta már…