A függetlenség légy saját magad

Furcsa dolgok ezek. Csecsemőként és már magzatként is teljes szimbiózisban élünk az édesanyánkkal. Gyakorlatilag tőle függ az életünk – meg persze még sok mindenkitől -. Aztán jó esetben, minél hamarabb leválunk a szüleinktől, kezdődik az önálló élet. Mi teremtjük meg a minden napi megélhetéshez szükséges betevőt, főzünk, mosunk, takarítunk, küzdünk, összetörünk, örülünk, nevetünk. De nem csak a családunk van az életünkben. Vannak barátaink, vannak szerelmeink. És van valamink, amit úgy hívnak: élet. Ez mindenkinek van, akinek dobog a szíve és lélegzik. Csak a legtöbben elfelejtenek úgy tekinteni rá, mint egy külön fogalomra, mint egy külön kezelendő misztikumra. Sokszor annyira más/mások bűvöletében élünk, hogy nem foglalkozunk a saját bűbájunkkal.

Aki függésben él, soha nem lesz szabad. És most nem az alkohol, a cigaretta vagy a kábítószer addikciójára gondolok. Hanem a társfüggőségre és minden olyan függőségre, ami ezzel együtt jár. Én is függtem már lelkileg,érzelmileg,anyagilag valaki mástól. Ez pontosan elég volt ahhoz, hogy azt mondjam: Nem, én ebből soha többet nem kérek! Én nem akarok függni senkitől! Borzalmas érzés. De talán még szörnyűbb, ha valaki nem tudja, hogy függőségben él.

Ha valaki folyamatosan arra vágyik,hogy más ott legyen mellette, ott bizony baj van…. Az az ember egyáltalán nem szereti saját magát és annak az embernek céljai sincsenek. Annyira szomorú,mikor valaki egyetlen egy olyan dolgot sem tud mondani, ami örömmel tölti el, amit szívesen csinál szabadidejében. Ha nincsenek célja, amiért képes lenne harcolni. És, ha egyedül csak valaki másban látja az anyagi biztonság forrását.

Hinned kell abban, hogy Te is egy önálló erős személy vagy. Mérhetetlen szeretetben kell élned saját magaddal, akkor nem fogsz állandóan mások szeretetére vágyni. Nem lesz belőled lélekprostituált. Nem fogsz érzelmileg függni másoktól. Persze, ehhez rohadt sokat kell melóznod önmagaddal. Ismerned kell az erősségeidet és ezeket felhasználva építkezni. És el kell hinned magadról, hogy szerethető vagy,de ehhez nem kellenek mások visszajelzései. Ha már tudod ki vagy valójában, akkor azt is tudni fogod, hogy mire vágysz. Ha tudod, mit akarsz, el tudsz kezdeni harcolni érte, bármi áron. A kemény munka mindig meghozza a várva várt sikert. A cél, a siker, de hidd el, már maga az út is, elvezet a lelki stabilitáshoz. Hiszen már tudod ki vagy, tudod, mit akarsz, és azt is tudod, hogy képes vagy bármire. Képes vagy teremteni. Igen, Te egyedül, a saját szereteteddel,akaraterőddel,kitarttásoddal, hiteddel. Arról  nem is beszélve, hogy minél inkább tisztában vagy saját magaddal és az életeddel, annál inkább olyan embert fogsz bevonzani, aki a Te személyiségednek megfelel. Hiszen a harmónia sugárzik.A harmónia harmóniát követel.

Van az Én. Van a Te. És van a Mi. De attól, hogy létezik a Mi, még ugyanúgy lélegzik és ugyanúgy megdobban a szíve az Én-nek és a Te-nek. Ahol Én-nél és Te-nél is ott van a harmónia, a függetlenség és az élni akarás, ott lesz harmonikus független és stabil a Mi is.

Én tudom, hogy érzelmileg, lelkileg és anyagilag is független személyiség akarok lenni. Én soha többet nem akarok függni senkitől. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok adni, hogy nem tudok szeretni. Ha valaki megszabadul a függőségeitől, pontosan akkor lesz szabad, és aki szabad, az tud igazán adni és igazán szeretni.

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

/Weöres Sándor: Tíz lépcső/