Néha semmi sem esik jobban, mint mikor egyre jobban esik. De igen, néha annyira jó lenne az az esernyő…
Annyi gondolatot cipelünk magunkkal és még csak a feléről sem tudunk. Az a rengeteg öröm és bánat, az érzelmek tengerén hánykolódó hajó. Időnként jó lenne lerakni őket. Megszabadulni a súlyoktól, megosztani a vidám perceket, elmerülni a mámorban, adni és kapni. Együtt dobálni a faleveleket, összebújni a kanapén, átölelve ébredni, közös kávé az ágyban, reggelit készíteni. Mikor egy nyafogásra egy hajsimogatás a válasz, egy hangos szót csók követ, a könnyek az arcodon az ölelésében pihennek meg. Van válasz a kérdésre, van közönsége a szavaknak.
Együtt könnyebb. Élni. Átélni. Megélni. Túlélni. Minden megoszlik. Minden megkétszereződik. Minden feleződik. Minden duplázódik. Úgy akarsz adni, hogy nem vársz érte semmit. És Neked is úgy adnak, hogy nem várnak el érte semmit. Ahol elvárás van, ott már nem jó lenni. Ott nem könnyebb, ott nehezebb.
Mint egy hadsereg, úgy léteztek. Együtt megállíthatatlanok vagytok. Bármilyen akadály kerül utatokba, együtt legyőzitek. És mennyivel könnyebb, ha nem egyedül kell küzdened. Nem helyetted vívják a csatákat, hanem Veled. Együtt Veled. Mikor elfogy a lőszer, kapsz utánpótlást. Mikor épp feladnád, jön a biztatás. És Te is ugyanilyen háttértámogató leszel.
A múlt héten kellett rájönnöm erre. Hétvégén szinte félkómában feküdtem otthon. A fájdalmat enyhítette a gyógyszer, de a lázzal meg kellett küzdenem. Mikor 40,2 fokra szökött, akkor már éreztem, hogy bizony, egy kis baj lehet,remélem,ha elalszom,akkor fel is ébredek. Minden erőmre szükség volt,hogy legyőzzem a folyamatos, 2 napig tartó lázat. Hideg víz az asztalon, még egy réteg ruha az ágyban, hogy éppen ahhoz nyúljak, amelyik éppen kell. Természetesen legyőztem és ez csak még jobban megerősített. Mert természetesen egyedül is lehet harcolni bármiért és bármi ellen. De mennyivel könnyebb, ha kapsz hozzá segítséget.
Mert együtt könnyebb. Ahol kevesebb voltál, ott több leszel. Általa és Tőle.
Kommentek