A szépség a közöny és a szexualitás játéka francia atmoszférába csomagolva.
Mi történik, mikor egy gyönyörű 17 éves lány más úton próbálja felfedezni a szexualitást? Mondhatnánk, hogy túl fiatal ahhoz, hogy pénzért árulja a testét. De egyáltalán nem erről van szó. Nem a pénz motiválja. Akkor mi? Semmi. És ez áll a középpontban.
A közöny. Minden iránt.Mikor a testi érintkezés nem jelent semmit. Csak úgy megtörténik. És, ha ez csak ennyi, akkor nem mindegy kivel? És, ha már mindegy, akkor valaki még fizet is érte. Ők mind mást akarnak, mind máshogy akarják. Én pedig megnézem, tapasztalok, teljesen mindegy. Az egész világ mindegy.
Nem kapunk választ a miért kérdésre. A hangulatot és az érzést kell megragadni. Egy teljesen normális család egy elképesztően gyönyörű lány. És megteszi, mert mindegy, mert a test csak test, nincsenek érzelmek. Elítéljük érte? Nem. Sokkal több fiatal és gyönyörű lány teszi ezt, mint mi azt gondolnánk. De a legtöbbet a pénz motiválja. És a legtöbben teljesen megtörtnek benne. Mert nem tud a test csak test maradni, megszólal a lélek. Mert a lélek haldoklik, nem bírja a kiszolgáltatott szerepet, nem tudja elviselni a némaságot. És ekkor összeomlik a rendszer.
De van, akinél ez a közöny erősebb. Aki képes tényleg csak a testét adni az ágyban. És, aki ezt meg tudja tenni, azt miért ítéljük el? Miért bélyegezzük meg, hogy prostituált? Az is egy szakma. Van rá igény. A kereslet és a kínálat találkozása. Ő miért más? Miért szeretjük jobban a közgazdászokat és a jogászokat? A legtöbb ember a lelkét és a személyiségét értékesíti. Játszmák és szerepek a még több pénzért. De rájuk felnézünk, ők a követendő példa. Aki pedig csak a testét adja, azt elítéljük és száműzzük a társadalomból. Ha valaki már eladta a lelkét és a személyisége darabokban, annak csak a pénze marad és pontosan arra vágyik, hogy csak egy testet kapjon. De erről nem beszélünk, ez a jelenség nem létezik. Inkább istenítjük azt a réteget, akik megteremtették és fenntartják az elítélendő “kasztot”. Az álszentség határtalan.