Te és én összetartozunk, nem élhetünk egymás nélkül. Engem Te tartasz életben, én pedig Téged. Minden dobbanás a közös életünk egy darabja.
Először is tudnod kell, hogy mindig melletted leszek, mindig támogatni foglak, érted szól minden dobbanás. Igen, sokszor nem értelek, nem értem miért teszed ezt velem, miért teszed ezt magaddal. Önként sétálsz a fájdalom ösvényére és törsz engem apró darabokra. De én akkor sem foglak elhagyni. Mindent, ami fáj otthagyok darabokban és én újjá születek. Én megbocsátok, tedd ezt Te is! 
Bíznod kell bennem. Hagyd, hogy én vezesselek az utadon Én Te vagyok. Miért nem bízol bennem? Miért nem bízol magadban? Tudod, hogy mikor vagyok hevesebb. Tudod, miért dobbanok egyre gyorsabban. Tudomást kell venned rólam! Örök barátságot kell kötnünk, különben elveszel. És, ha Te elveszel, én haldoklom. Nem akkor haldoklom, mikor fáj, nem akkor haldoklom, mikor zokogsz. Ha bezársz, akkor elpusztulok. Ha eltitkolsz, akkor én zokogok. Hagyj élni, engedj érezni, kérlek!
Nem tudok ígérni mást, csak azt, hogy egésszé teszlek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: