LélekTenger

Önvallomás Magamnak, Nektek. Rólam és Rólatok, Rólunk.

A blog Facebook oldala elérte a 700 követőt. Ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Nem tudom megfogalmazni, miért is kezdtem el ezt az egészet. Nem ez az első blogom, leginkább a sokadik. Mindegyiket szerettem, mindegyikben hittem, de lehet, nem eléggé. Ez a szeretet és ez a hit viszont most annyira egyértelmű, annyira magától értetődő. Sokan kérdezték: Ezt tényleg Te írod? és határozottan büszke voltam rá, hogy igennel válaszolhattam. A másik leggyakoribb kérdés: Ez kiről szól? Ez honnan jön?

Ha minden egyes gondolat az aktuális érzelmi állapotomat tükrözné, akkor valljuk be, hogy komoly bajban lennék. Egyszerre lennék szerelmes kamaszlány, vágytól perzselő szajha, elveszett hóvirág, skizofrén félőrült, önfeledt szingli, magányos lélek, lélekprostituált és a céltudatos, független nő. Persze lehet, hogy külön-külön mind igaz rám, de jelenleg egyszerre semmiképp. Ezek a gondolatok mind belőlem táplálkoznak, de a forrása sokszor még számomra is ismereten. Van, hogy egy gondolattal ébredek és a többi csak íródik köré. Sokszor napközben talál rám egy hangulat és az mutatja az utat a szavakhoz. És előfordul, hogy egy látott kép felel mindenért.

Én hiszek abban, hogy csak általunk ismert dolgokban tudunk hitelesek lenni. Véleményünk persze lehet bármiről. De az őszinte szavak csak a saját lényünkből táplálkozhatnak. Sok, nagyon sok a személyes érzés és ezek elemi erővel szakadnak ki. Mindannyian tele vagyunk fel nem dolgozott, ki nem mondott gondolatokkal és érzésekkel. A LélekTenger pontosan a feldolgozásról és a kimondásról szól. Mert vannak gondolatok és érzések, melyek mindenki számára ismeretesek. Sokszor azt gondoljuk és úgy érezzük, hogy meg nem értett karakterek vagyunk. Minden könyvben, minden filmben van ilyen. A saját magunkról szóló filmünkben és könyvünkben pedig mi magunk vagyunk azok. Ne mond, hogy nem. Te is tudod, hogy így van. Ez a blog abban akar segíteni, hogy ne érzed így. És a bejegyzések utáni kedvelések,megosztások ezt igazolják. Látjátok, ugyanúgy érzünk? Már legalább egy ember megért, de hidd el, az összes többi kedvelő is.

Egyébként fantasztikus érzés ez az egész. Számomra teljesen vadidegen emberek kedvelik azt, amit csinálok. Minden egyes kedvelés és megosztás óriási öröm. És ezt nem azért mondom, mert ezt illik, hanem, mert tényleg így van. Éppen ezért mondom, hogy ez nem csak rólam szól, hanem rólatok is, ez az egész már rólunk is szól. Látok blogokat, amik annyira jól indultak, de egy idő után elvesztették azt, amiről eredetileg szólni akart. Hogy miért? Az olvasottságért. Nagyon remélem és bízok benne, hogy ez velem nem fog megtörténni és nem fogom megerőszakolni önmagam. Akkor már nem rólam szólna, hanem valaki másról, akit kitaláltam. Egy elképzelt karakterről. Én pedig azért küzdök, hogy minél valódibb legyek, Én minél inkább Én legyek.

Már írtam korábban arról, hogy én is el tudok veszni. Igen, így van. Vannak napok, amikor nem érzem azt az erőt és azt a hitet, ami az egész blog alaptézise lenne. De felállok és folytatom, mert folytatnom kell. Már 700 ember tette le a voksát a blog mellett, nem hagyhatom el magam. Önmagunk megtalálása egy élethosszig tartó folyamat. Vannak dolgok, amiket nagyon erősen tudok saját magamról, de alapvetően mindig is keresni fogom a helyemet. És ez is már az önismeret része, hogy erre rájöttem, ahogy arra is, hogy soha nem leszek egységes. Sokszor a legellentétesebb dolgokra fogok vágyni, akár egyszerre. Sokáig akartam harcolni ellene, de van a személyiségünknek egy olyan része, ami ellen felesleges. Meg kell tanulni azt, hogy mit fogadj el és min változtass. Változunk, mindig és folyamatosan. Soha ne felejtsd el, hogy a saját világodban egyedül leszel, de soha sem magányosan, mert ott vagy Te és Önmagad. A társaidat pedig meg kell találnod. Lehet, valakinek ez már sikerült 20 évvel ezelőtt, lehet, valakinek még mindig nem. Bevallom, én is keresem. Mivel már többször megváltoztattam magam körül mindent és befogadtam a változást, ezért az emberek is sokszor cserélődtek körülöttem. Vannak már évek óta jelen lévők, de vannak olyan posztok, melyek még üresek. Például a futótársam, akivel egymást motiváljuk, hogy még jobban és még erősebben. A éjszakai kultúrát felfedezni vágyó, mert ha tetszik, ha nem, az éjszakai szörnyszülöttekkel együtt, de Budapestnek határozottan van egy éjjeli arca, ami annyira pezseg, hogy nem szabad kimaradni belőle. Az a  valaki is hiányzik, aki szintén média és reklám érdekeltségű, azonos a szakmai szenvedély. És igen, a bloggertárs, aki tudja, mit jelent belehalni egy-egy mondatba. És, ha ez a valaki egy személy lenne, talán mondhatnám, hogy van egy lelki társam.

Persze, lehet egyedül is, bármit, mindent. De mindenki tudja, Ti is tudjátok, hogy egyedül sokkal nehezebb. De ezáltal csak még erősebb leszel és még szorosabb kötelék fog kialakulni önmagaddal. A hitedet meg úgysem veszíted el. És, ha valamit szívvel-lélekkel csinálsz, előbb-utóbb társra találsz. Én ebben határozottan hiszek. És tudom, hogy a 2014-es futószezonban már nem egyedül izzadom a kilométereket, lesz egy éjjeli kalandtúra csapatom, belemerülök a szakmai életbe és lesz valaki, aki megérti, mit jelent, ha olvassák a sorait.

Szóval, igen, mindig csak előre. Mind morajló tengerek vagyunk, de már tudjátok és érzitek, hogy ugyanazokat gondoljuk és érezzük, mind cseppek vagyunk ugyanabban a tengerben.

Én pedig köszönöm, hogy olvastok.