Falak nélkül szabadon

Falakkal bástyázzuk körbe magunkat és a félelmeinket. Mi ketten, a téglafal mögött, pedig egyikünk sem maradhat ott.

Az építkezés legtöbbször láthatatlan saját magunk számára. Csak azt vesszük észre, hogy mit nem csinálunk, de nem kezdünk okfejtésbe. Egy ideig. Aztán azt vesszük észre, hogy valami fojtogat, egyre kevesebb a levegő. Mert a félelmeink elszívják az oxigént és egy láthatatlan hurok szorul a nyakunk körül. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, de nem megy. Valami miatt nem megy. Ekkor döbbenünk rá, hogy egy óriási fal vesz körül minket, ahol a saját félelmeinkkel csücsülünk kettesben. 

“Szeretlek” Mikor mondtad ezt ki utoljára? De tudod, úgy őszintén. Akiket szeretsz, tudják, hogy szereted őket? Mikor ölelted meg utoljára a szüleidet? Olyan egyszerűek ezek a kérdések, de valljuk be, pokolian fájnak a válaszok. És miért nem mondjuk, miért nem tesszük? Mert félünk a reakciótól.

Mert félünk az értetlenkedő tekintettől. Mert 20 év után lehet, valami megváltozik. Mert félünk a némaságtól, hogy a kínos csend darabokra töri a szívünket. Félünk a visszautasítás kínzó szavaitól. De igazából nem a másiktól félünk. Hanem saját magunktól. Nem attól, hogy a másik mit mond vagy mit tesz, hanem, hogy ezek a szavak és ezek a tettek hogyan hatnak ránk. Félünk a saját valódiságunktól.

Egyedül nem tudunk kijutni az általunk épített fal szorításából. Nem otthagyni kell a félelmeidet, hanem velük együtt megmászni a falat. És mire átérsz a túloldalra, már nem lesznek veled, mert az út során elhagytad őket.

Tegnap este óta nem hagy nyugodni a gondolat, nekem is le kell számolnom a saját félelmeimmel. Különben nem leszek szabad. Mert lehet, holnap már nem tudom elmondani azt, amit érzek. Hiszen az élet egy kiszámíthatatlan rendező, nem tudhatjuk kiből mennyi időt ad nekünk. A halált elfogadni önmagában kevés. Mert hiába fogadod el, ha kimondatlan szavak és érzések vannak benned. Nem a másik hiánya fog fájni, hanem az, hogy úgy engedted el, nem tudja azt, amit szeretnél, hogy tudjon. Ha kimondatlan szavak és érzések vannak benned, minden nap félni fogsz a haláltól, hiszen még annyi mindent nem mondtál el.

Győzd le a félelmeidet és legyél szabad. A bátorság újabb bátorságot szül. A szabadság érzése pedig soha nem látott magasságokba repít majd el.  Falak nélkül szabadon.