Boldoggá tenni

Aki szeret, az a legjobbat akarja a másiknak, a többi csak kifogás.

A szeretet ösztönös, velünk születik. Mindenki tud, csak sokan nem akarnak, nem mernek. Hiszen az igazi szeretetben nincsen hazugság. A szeretet a szív őszinte vallomása. Nem típus és nem jellemrajz kérdése.

Én nem az a típus vagyok. Én nem leszek nyálas. Én nem fogom kimutatni az érzéseimet. És a sort folytathatnánk egészen sokáig. De mind egyet és ugyanazt jelenti: én igazából nem szeretlek. De inkább kifogásokat gyártunk mindkét oldalról: Idő kell neki, hogy megnyíljon. Szeret, csak nem tudja kimutatni. Egy kicsit tényleg szeretlek. Ugye mennyire borzalmasan hangzanak?

Mert az igazság az, ahol valódi szeretet van, ott már nincs félelem. Előtte lehet, hogy volt és előtte lehet, hogy tényleg más típusnak tartottuk magunkat. De, ha ránk talál az érzés, akkor ezek elmúlnak, megváltoznak, átalakulnak egyik pillanatról a másikra. Biztos Te is hallottad már sokszor, mikor valakire azt mondták: Még soha nem láttam ilyennek! Mintha nem is ő lenne! Teljesen megváltozott! Ugye-ugye az igazi szeretet mire képes…..

Mert, ha szeretsz, boldoggá akarod tenni a másikat. Ösztönösen. Automatikusan. Szívvel-lélekkel. A többi csak kifogás.

Tegyük egymás mellé a mondatokat és magadra hagylak a gondolataiddal, lehet egy kicsit fájni fog, de legalább végre őszinte leszel:

Én nem az a típus vagyok. Én nem leszek nyálas. Én nem fogom kimutatni az érzéseimet.

Idő kell neki, hogy megnyíljon. Szeret, csak nem tudja kimutatni. Egy kicsit tényleg szeretlek.

Még soha nem láttam ilyennek! Mintha nem is ő lenne! Teljesen megváltozott!