Azt az időt, amit gondolkodással töltesz cselekvés helyett, soha nem kapod vissza.
Meg kell állnod pillanatokra, de nem percekre. Hallgatnod kell a szívedre és bíznod az ösztöneidben. Bíznod kell a megérzéseidben. Bíznod kell magadban. Az élet nem fog arra várni, hogy Te eldöntsd, merre haladj tovább. Az élet haladni fog percről percre. Ha nem vagy képes felvenni a ritmusát, lemaradsz. Amiről lemaradsz, azt már nem kaphatod vissza.
Kell egy nagy levegő és egy hangos gondolkodás. De ne hagyd, hogy ez túl sok időt elvegyen tőled. A halogatás méreg. Lassú, de biztos pusztulás. Ha kell, akkor csukott szemmel ugorj. De soha ne lefelé, mindig csak felfelé haladj. Ugrás közben átléped a félelmeidet és ezzel együtt saját magadat. Kapaszkodj fel, küzdj a feljutásért, és ne állj meg gondolkodni közben. Ha felértél, elszáll minden kétséged. Nem tudhatod, mit hoz a holnap, de még azt sem, mit tartogat a következő pillanat. Éppen ezért menned kell tovább. Folyamatosan.
Ha túl sokáig maradtál egy helyben, őrült tempót kell diktálnod. Ha lemaradtál, rohanj, hátha utoléred. Még akkor is, ha a távolság miatt elérhetetlennek tűnik. Meg kell próbálnod. Ha nem próbálod meg, soha nem fogod megtudni milyen rohamléptekre vagy képes.
Az élet nem vár rád, Te sem várhatsz rá. Indulnod kell.
