Gyógyulás

Egyszer minden seb begyógyul. Elmenekülhetsz, de tudd, valamikor vissza kell térned és szembenézni azzal, amit magad mögött hagytál.

Senki sem tiltja meg, hogy időnként elmenekülj. Hogy hátat fordíts mindennek és felejteni próbálj. Néha igenis el kell vonulni és félredobni mindent. Ha úgy érzed nem bírod már és éppen összeomlani készülsz, akkor kezdj el futni, rohanni, ameddig csak bírsz. Mikor már úgy érzed, nem tudsz tovább menekülni, akkor állj meg, de ne nézz vissza. Ne nézd meg, mekkora utat is tettél meg, hogy mennyire messze hagytál mindent. Ez most nem erről szól.

Ez most a tiszta lapról szól. Hogy ne kelljen nap, mint nap szembenézned mindazzal, aminek a súlyát úgysem bírnád elviselni. Hogy ne bénítson meg a közelség, vagy éppen a távolság. Hogy ne legyen a közeledben senki, aki emlékeztetne rá, hogy éppen ezernyi darabban hever a szíved, tudod Te jól ezt magadtól is. Nem kell, hogy más is emlékeztessen a vérző sebre. Magadnak kell összevarrnod. Néha kell egy kis idő ahhoz, hogy képes legyél a józan gondolatokra és ne érezd a fájdalom mérgét.

Senki sem tiltja meg, hogy időnként elmenekülj. Ez a Te döntésed. Ez a Te gyógyulásod. Neked kell tudnod, mire van szükséged. De azt is tudnod kell, ha elmenekülsz, egyszer vissza kell térned. Nem maradhatsz mindig ott. Ha már úgy érzed, kitisztult belőled az összes méreg, indulj vissza és nézz szembe azzal, amit magad mögött hagytál. Vajon elég erősen varrtad össze azt a sebet? Választ kell kapnod a kérdésre, különben soha nem gyógyulsz meg a múlt fájdalmából.

“In my recovery
I’m a soldier at war
I have broken down walls
I defined, I designed
My recovery
In the salt of the sea
In the oceans of me
I defined, I designed
My recovery”