A szerelemnek ezer arca van. Hol virágzik és az égbe emel, hol egészen a mélybe ránt. Nem minden szerelem beteljesült szerelem. És mi van akkor, ha évekkel később újra megjelenik életünk szerelme? Mi akkor akartuk, Ő most akar.
Meglátni, megszeretni és soha el nem feledni. Vannak ilyen találkozások az életben. Ha valaki igazán a szívedbe költözik, akkor soha nem törölheted ki az emlékét. Mindig Veled marad. Titokban mindig vágyni fogsz rá akkor is, ha már a szívedet végül valaki másnak adtad.
Az érzés annyira átjár, annyira magával ragad, hogy nem tehetsz mást, tálcán kínálod fel a szívedet és vele együtt az életedet. Vannak olyan találkozások az életben, ami ellen nem tudsz mit tenni. Forgószélként süvít végig benned. Nem tudsz várni, hiszen csak azt érzed, akarod Őt bármi áron. Majd ott állsz megsemmisülve, ezernyi apró darabban heverve, mikor Neki Nem kell mindaz, ami vagy és, amit adhatnál. Te megpróbáltad átnyújtani a szívedet, de nem kell. Kitépték és vele együtt a pokolba taszítottak Téged is.
Az évek alatt megpróbáltad begyógyítani a sebeidet és az űrt a lelkedben. Jött valaki, aki mindent megtett, hogy elnyerje a szívedet. Hát oda is adtad neki. Mikor már azt hitted, végre nyugalomra lelsz egyszer csak újra megjelenik és ott áll Ő előtted. Ő, akinek odaadtál volna mindent, de nem kért semmit sem belőled. De most kérne. Most már akarna mindent, mert már tudja, hogy számára Te vagy az az ember, akire egész életében várt. Most már tudja…
A szíved a karjaiba lökne és képes lennél elfeledni az egész jelenlegi életedet Érte. Érte mindent. Mert Ő még mindig Ő. De a lélek és az ész ezt nem hagyhatja. Te már másnak adtad a szívedet, nem veheted el tőle. Pedig megtennéd, óh mennyire. De legyőződ az érzéseidet és a tisztesség útjára lépve lemondasz Róla. Újra milliónyi darabban heversz, könnytengerben úszva vívod a legnagyobb csatát. Elküldöd és ezzel végleg kizárod az életedből. Miért most? Miért nem akkor…..
És Te képes lennél nemet mondani életed szerelmének?
Egy darab, amit mindenkinek látnia kell. Anyegin és Tatjana utolsó tánca, maga az érzelmi katarzis.
Akkor csak gratulálni tudok! 🙂
Én nem voltam rá képes ( mármint nemet mondani) és jó döntés volt! Azóta a férjem és van két cuki ikergyermekünk is! Igaz, borult az akkori életem ( az övé is), de nem csinálnám másképp! 🙂