Határtalan képzelet, színes fantáziák. De az igazság elől nem menekülhetsz.
Megpróbálhatsz eljátszani bármilyen szerepet, de egy előadás sem tarthat életed végéig. Egyszer csak a valóság úgy megragadja a kezedet, hogy a szorítás okozta foltokat többet nem felejtheted el. Bármikor. Bárhol. Bárhogyan. De az élet már csak ilyen.
Ahelyett, hogy a mélybe lökne, szimplán csak fogva tart. Az igazság körülölel, fojtogat. Lemarja a felszínt, nincs több cukormáz és túlrajongott gondolat. Letöri az álomvilág szárnyait, előhozza a valódi arcokat. Semmi mást nem tehetsz, mint fejest ugrasz és hagyod, hogy a tisztító tűz martalékává válj.
Miközben az őszinteség lángjaiban állsz, remélhetőleg egy életre beléd égnek az igazság szavai, tettei, arcai. Hamuvá válik az összes illúzió és szerepjátszás. Mikor kezdenéd elfelejteni, jusson eszedbe, amit az a tűz okozott. Jegyezz meg minden másodpercet.
Nem tudsz elmenekülni és nem is szabad. Ha nem égsz, akkor nem élsz.
