Hányszor tetted fel magadnak ezt a kérdést? Pedig tudod, hogy véletlenek nincsenek.
Annyira érthetetlen és kiszámíthatatlan tud lenni minden. Csak ott ülünk a saját gondolathalmazunk tetején óriási kérdőjelekkel a szívünkben: Miért? Bárcsak mindenre mindig olyan egyértelmű lenne a válasz.
De sajnos nem az. A “mert ennek így kell lennie” mondat viselheti a képzeletbeli közhely koronát. A valóságtartalma vitathatatlan, de sajnos sokszor túl igazságtalan helyzetekben fedi fel önmagát. Pedig gyakorlatilag ez az egyetlen mondat a kulcs az élethez. Minden pontos okkal és céllal történik az életedben. Valamit mutatni akar, valamire mutatni akar. Mindenkinek van valamilyen életfeladata. És az a sok buktató, mély és kilátástalanság pontosan ezekre az életfeladatokra kíván rámutatni, felkészíteni. Igen, tudom, hogy érthetetlen és elviselhetetlen sokszor, de attól még él és létezik.
Az éremnek mindig két oldala van. Soha semmi sem egyértelműen rossz vagy egyértelműen jó, még, ha sokszor így is tűnik vagy így akarjuk látni. Az idő múlása nem csak az életet rajzolja az arcunkra, hanem önmagunkat is feltölti a saját valónkkal. A sok kérdőjel igyekszik összemázolni a portrénkat, de nem sikerülhet nekik.
Nem fogsz rögtön választ találni a kérdésekre, óh, dehogy. De talán nem is kell. Idővel. Mint egy kirakó, minden egyes darabot eléd fog dobni az élet. De a döntés már rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Átsétálsz rajta vagy felveszed és megpróbálod beilleszteni a helyére.
