Néha olyan jó lenne eltűnni, feladni, nem küzdeni tovább, beletörődni, darabokra hullani. De nem lehet!
Ahelyett, hogy minden egyre könnyebb lenne, csak egyre nehezebb. Egyre több az akadály, melyek kézen fogva, egymást erősítve próbálnak ledönteni, próbálnak gyengíteni. A probléma és a fájdalom soha nem érkezik egyedül, ha jönnek, akkor sokan jönnek, tömegesen, pusztítóan, halálosan gyorsan és halálosan hirtelen.
És akkor eltörünk. Újra. Apró kis darabokra, milliónyi üvegszilánk, mely úgy tűnik, nem forr össze. Soha már. És ez a sok szilánk a lelkünket és a szívünket karcolja, vérzünk, ott, legbelül. A tehetetlenség megbénít, a kilátástalanság szétmar, a reményvesztettség megfullaszt.
De nem maradhatsz ott. Nem lehet! Igen, időnként a világ félelmetesen tud fájni, a létezés már önmagában pokol és olyan jó lenne elrohanni. Nem nézni többet hátra csak futni gyorsan és még gyorsabban, el, minél távolabb, minél messzebb, közben ordítani a fájdalom himnuszát. De nem lehet. Mert harcos vagy. Mert győzni születtél. Nincs az a helyzet, amit nem lehet megoldani, nincs az a fájdalom, amit nem lehet túlélni. De ehhez az kell, hogy ne add fel. “Mert ennek így kellett történnie.” Nem akarsz ilyenkor hallani semmit, de legfőképpen ezt a mondatot nem. Mert túl egyszerű magyarázat lenne. De sokszor a megoldás az egyszerűségben rejlik. Nem kell gondolkodnod rajta. Mindenre megvan a válasz, mindenre. És ezeket a válaszokat meg fogod kapni. Nem most. Később. Most csak egyetlen egy dolgod van: Állj fel!
Állj fel! Mert képes vagy rá. Ne tartsd magad a gondolatok fogságában, ne akarj megérteni mindent. Ne! Most még ne! Ne menj bele a fájdalomba. Vegyél három mély lélegzetet és állj fel. Keresd meg az összetört darabjaidat. Minél több időt töltsz a mélyben, annál távolabb kerülsz, mindentől. Tudod, az élet soha nem lesz könnyebb, soha nem lesz egyszerűbb elérni azt, amit szeretnél. A dolgok nem változnak, és az emberek sem változnak. Az egyedüli dolog, ami képes megváltozni, az Te magad vagy. Hogy nem hagyod, hogy bármi is eltérítsen az utadról. Hogy bármi is darabokra tépjen. Nem engeded meg magadnak a gyengeséget. Egyszerűen csak megrázod magadat és annyit mondasz: Megyek tovább. Lesz még ezernyi más megoldás is. Vállalod a harcot, elfogadod a sorsot és megteszel mindent. Hiszel az életedben, hiszel a vágyaidban, hiszel mindenben, ami Te magad vagy. Megérted, hogy semmi sem ellened történek, hanem érted, még, ha sokszor olyan nehéznek is tűnik. Ha a szél az arcodba fújja az összes fájdalmat, nem fordulsz vissza, nem esel össze, hanem mész tovább. Aki képes megküzdeni a szembe széllel, az megkapja utána a hátszelet is.
Tudod, mi különbözteti meg a győzteseket a vesztesektől? A szűnni nem akaró hit, az emberfeletti akarat és a lélegzetelállító kitartás.
