Hogyan tovább?

Időnként kénytelenek vagyunk számot vetni a jelenlegi életünkkel és farkasszemet nézni azzal is, amivel nem szeretnénk.

Az élet egy óriási és fantasztikus tanító. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mindennek oka és jelentése van az életünkben. Igen, mindennek. Mint egy kirakó, a darabok mind ott hevernek valahol és akarva akaratlanul, de az összes kis darab ott él bennünk. A tapasztalataink, élményeink, érzéseink alkotják ezeket a darabokat. Tudom, legtöbbször egy káoszhoz hasonlít ez az egész, pedig nem. Előbb vagy utóbb, de minden értelmet nyer.

Hányszor tettem már fel magamnak is a kérdést: Most akkor hogyan tovább? Mert nem tudtam, mit csináljak, merre menjek, hogyan éljem túl. A saját kis kérdőjelhalmazom tetején ültem. Pedig tudom, nagyon is jól tudom, hogy semmi sem történik ok nélkül. Bármi történik, csak tanítani szeretne nekem. Akkor is, ha ezzel felborít mindent, amit eddig gondoltam, mindent, amiben eddig hittem. Fáj, hogyne fájna. A bizonytalanságnál és a tehetetlenségnél nincsen pusztítóbb méreg, de nem tudsz mit tenni: hagyni kell, hogy menjen, aminek mennie kell.

Fogadd el az életet és ne akarj megválaszolni mindent, ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Csak tedd félre azokat a kérdéseket, mert sokszor a válaszokat akkor fogod megkapni, amikor már nem is keresed.  Hogyan tovább? Úgy, ahogyan eddig..

“Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat” /József Attila: Eszmélet/