Mert bárhova is megyünk, a lelkünkben nyomot hagy maga után.
Mennyi érzés és élmény nyugszik bennünk. Hány megélt és elfogyasztott pillanat. Hogy is gondolnánk, ez elmúlik csendesen. A megfelelő időben és helyen bármikor újra élhetjük a darabjainkat. Hiszen bárhova is mész, hagyj ott egy darabot a szívedből.
Ahogy ránézek az utcatáblára, mosolyra húzódik a szám. Körülbelül egy évvel ezelőtt már többször jártam itt. Mindig volt valami izgalmas ezekben a látogatásokban. Nem tudtam, mi lesz belőle. Így utólag visszagondolva, talán nagyon is jól tudtam, mit akarok, de mindent megtettem annak érdekében, hogy az ellenkezőjét mutassam. Már mindegy, bár úgy érzem és az élet is többször igazolta, hogy ezt a kártyát még vissza fogom kapni valamikor, valahogy és újra átgondolhatom, hogyan osszam a lapokat. De nincs is túl sok időm ezen gondolkodni, mert ahogy jobbra tekintek felismerem az éttermet. Ahol mással jártam. Az első találkozások izgalma. Ahogy elmondja, igazából házas, én pedig rezzenéstelen arccal kortyolom tovább az italomat. Megesik, mindenkivel. Pár perccel később már a Városligeti tó képe tárul elém. Igen, erre is emlékszem. Az a fiú mintha kitalálta volna a gondolataimat és ezért vitt el csónakázni. Kora nyári este, mi, a tó és a csillagok. A romantikus ábrándképeimben pontosan így szerepelt egy első csók. Nem lett. Akkor ott, nem. Csak pár órával később, mikor a szóváltásunkat követve a dühömet késő esti futásba fojtva haza érkeztem. Ő pedig ott várt a ház előtt, hogy megtörténjen. Azt mondta, csak azt szeretné, hogy boldog legyek mellette, hogy ragyogjak. A mondat, amire titkon minden női szív vágyik, de nekem mégis valahogy ez sem volt elég… De ebben az emlékcsokorban sem merülhettem el olyan sokáig, mert jöttek a fürdős és szaunás képek, megint egy másik ember, megint egy másfajta érzelmi töltet. A szerelem és a függés álarca és párharca volt ez, talán sokkal tovább viseltem ezt a maszkot, mint valójában kellett volna.
20 perc, de mégis mennyi pillanat és érzés előjött újra.
Vajon mi lenne, ha összekötnénk ezeket a pontokat? Ha minden egyes kis darabot felfűznénk egyetlen egy szálra?
De azok az otthagyott darabok már másban élnek tovább, ahogy az ő darabjai is ott vannak bennünk, legbelül, mélyen…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: