Mit jelent a hűség valójában? És hogyan viszonyul egymáshoz a hűség és a szabadság?
A hűség valami olyasmit jelent(het), hogy kitartani. Kitartani valamiben, valami mellett. Megfogadni? Elvárni?
Régen halálbüntetés járt a hűtlenségért, ma már inkább csak könnytengerben úszva vergődünk szitkokat szórva, ha hűtlenség áldozatává válunk. Ha pedig mi magunk követjük el, akkor hagyjuk, hogy utána széttépjen a lelkiismeret hívó szava. Hogy jól van-e ez így? Nem hiszem.
Ígéretek. Elvárások. Hogyan ígérhetnék bárkinek is bármit. Az élet nem egy előre megírt forgatókönyv. Nem arról szól, hogy akkor szeretünk, mikor a jelenet megkívánja. Nincs idő felkészülni és nem lehet újra játszani. Megpróbálhatunk ragaszkodni egy-egy szerephez, de honnan is tudhatnánk, meddig lesz jogosultsága. Az érzelmek annyira sokszínűek, hogy nem lehet elképzelni a holnapot. A szeretet erős, nagyon erős, a legerősebb. De van az a vágy, ami egyszerűen felemészt és átírja a létezés szabályait. Megbénítja a gondolatot, elszívja az oxigént. Ettől a szeretet még él. Ugyanúgy. Erősen. Ilyenkor hogyan tovább? Lemondani a vágyról a fogadott hűség jegyében vagy megélni őket szabadon, tudva, hogy a szeretet ettől még él, ugyanúgy, erősen.
Nincsen jó döntés, ahogy rossz döntés sincsen. Csak maga a döntés van. Az egyéni döntés. Ami nem elvárt, nem kényszerített, nem érzelmileg zsarolt. Hanem mindaz, amit valójában érzünk és tenni szeretnénk. Van olyan, akit egy másik ember annyira ki tud tölteni, hogy nincs módja megjelenni egy másik vágynak. Míg másnak vannak titkos rekeszei is. Ez nem attól függ, ki mennyire szeret, ez csak személyiség kérdése.
Egy egészséges, felnőtt kapcsolatban nem létezik a hűség szó. És nem a jelentése miatt, csupán maga a szó nem. Mert egy ilyen kapcsolatban helyette a szabadság létezik. Nem korlátozom a másikat, hogy ígérjen, ahogy én sem ígérek semmit. Ettől még lehet szeretni, sőt, így lehet csak igazán szeretni. Elvárások és korlátok nélkül. Mert, ha ezek megszűnnek, lehet, azok a titkos rekeszek is eltűnnek. És az a vágy már nem is lesz annyira pusztító. Mert a szeretet írja át a létezés szabályait. Persze ez sem biztos. Emberek vagyunk, különböző érzésekkel, különböző tartalmakkal. Nem tudunk felkészülni a következő pillanatra. De nem is ez a dolgunk, hanem az, hogy kövessük a szívünk dallamát. Majd ő elvezet oda, ahol lennünk kell valójában…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: