A lehetetlen

Mert ez az egyetlen szó az élet mozgatórugója.

Kell valami, ami először még annyira elérhetetlen, hogy gondolni sem mersz rá. Majd napról napra közelebb kerülsz hozzá. És a lehetetlent eléred, átlépsz rajta. Belehalni. Sokszor használom ezt a szót. Mert nélküle nem lehet. Nélküle a lehetetlen csak lehetetlen marad.

Egy szó, ugyanaz a jelentés és mégis más. Mégis teljesen másképp hangozhat és mást jelenthet.

Én már tudom, hogy engem tényleg ez éltet. Le fogom győzni azt, amiről még év elején is azt hittem, hogy lehetetlen. Maratont fogok futni októberben. Ami nem tűnhet olyan nagy dolognak. Lehet, nem is az. De nekem az lesz. Mert én nem tudom úgy csinálni, hogy ne haljak bele ebbe az egészbe. Nem lesz belőlem énekesnő, hiába játszottam már le milliószor a fejemben egy-egy szám eléneklését. Nem fogom több ezer ember előtt elénekelni mindazt, amit érzek, mindazt, ami én vagyok. Ahogy eljátszani sem fogok egy-egy darabot magamból valamelyik színpadon vagy filmben. Színésznő sem lesz belőlem. Ahogy szépségkirálynő sem. Nem fogom soha átérezni azt, milyen lehet, mikor az ember fejére kerül a korona mindazért, ami ő maga. De maratonista még lehet belőlem. És az egész felkészülésben benne van mindaz, amit érzek, mindaz, ami én vagyok. Benne van a lehetetlen és ennek átlépése.