Hiába látsz valakit, semmit nem tudsz róla.
Felszín. Látunk valakit, de igazából semmit sem tudunk róla. Lehet, úgy tűnik, rendben van, de igazából baromira nincsen. Mindenki ezernyi titkot és kérdést hordoz. Soha nem fogunk senkit sem megismerni igazán. Így nem is sejthetjük, mennyire elcseszett az élete…
Mennyi rossz kapcsolat van. És még több annál is rosszabb. Erőszak, megalázás, félelem. Így telnek el évek, évtizedek. Meg némaságban. Magányban. És nem is tudunk róla, hogy másnak éppen mennyire fáj az élet. Nem tudjuk a miértet, nem tudjuk a tartalmat, nem tudunk semmit. Csak látunk egy alakot és elképzeljük, milyen lehet. Pedig a valóság sokszor annyira más. Annyi elcseszett élet van, és annyi borzalmas kapcsolat, amiről fogalmunk sincsen.
Kánikula, egy film a mögöttes tartalomról. Lehet, úgy tűnik, szörnyű. Pedig a valóság ennél még sokkal szörnyebb.
