Káosz egyetlen pillanat alatt.
Azt mondják, Bolond az, aki a saját világában él. Igazából ez csak döntés kérdése, ahogy minden más is. Döntesz a valóság és a saját valóságod között. Ha tudnám ennek a pszichológiai magyarázatát, valószínűleg már valamilyen kitüntetést kaptam volna. De nem tudom. Csak azt tudom, hogy, ha egyszer megteremted a saját valóságodat, akkor már soha nem leszel ugyanaz, aki voltál és kezdetét veszi a bolond hajsza.
Nem nagyon ismerek olyan embert, aki ne menekülne valami elől. Mindenki menekül, mindenki máshogy és mindenki másért. Falakat építünk. Valamikor tudatosan és valamikor nem is tudunk róla. Az élet minden pillanatában döntünk. Döntést hozunk arról is, hogy teret engedünk-e az aktuális hangulatnak, hagyjuk, hogy legyőzzön és magával ragadjon vagy összeszorított foggal NEM-et kiáltunk. Ha azt hisszük, hogy az előbbi gyenge, az utóbbi pedig erős személyiségre vall, már az is egy menekülési gondolat. Hagyni, hogy legyőzzenek ugyanannyi erőt igényel. Minden ellen harcolni pedig ugyanúgy jelenthet gyengeséget. Éppen ezért nem létezhetnek jó döntések, ahogy rosszak sem.
A falak egyre csak épülnek, nem is gondolnánk mennyire gyorsan. A káosz egy figyelmeztető jel. A saját valóság figyelmeztető jele. Hogy valamit észre kell venned, hogy valaminek el kell múlnia, hogy valamiben másképp kell döntened. A káosz után mindig rend következik, de nem tudni, meddig tart. Mert, ha egyszer megteremtetted a saját valóságodat, akkor már soha nem leszek ugyanaz, aki voltál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: