Mikor kell egy lapra feltennünk mindent?
Néhány évvel ezelőtt egy külön fejezetet tartottam fenn a fejemben ennek a mondatnak és ennek a kérdésnek. “All-in”. A kártyában több oka is lehet, hogy bedobunk mindent, amink maradt. De, mikor az életünk vagy az érzelmeink zsetonjairól van szó, akkor valahogy sokkal nehezebben megy minden. Azt hiszem, nem attól félünk, mi lesz, ha vesztünk, hanem attól, mi lesz, ha nyerünk.
Csak az itt és csak a most. Csak most élni és csak most szeretni. Vajon hány ember képes erre? Emlékeket cipelünk magunkkal, azokba temetkezünk és gondolkozunk, mi lesz egy nap múlva egy hónap múlva egy év múlva. Pedig honnan is tudhatnánk. A múltunk tett azzá, akik most vagyunk, nem lehet kitörölni, mert benne van a mozdulatainkban, az érzelmi világunkban. És a jövő visz előre. De, ami a kettő között van…
Aki képes rá, hogy mindent feltegyen és minden nap elhiszi, hogy lehet, nem lesz másnap az az ember semmi mást nem tesz, mint felvállalja önmagát. Megosztja a saját világát és elfelejti a tegnapot a holnappal együtt. Szenvedély és küzdelem. Ezek nélkül nem lehet élni, a legtöbben mégis így tesznek.
De van olyan, aki nem. Akinek elhiszed, hogy bedobta az összes zsetont és érzelmileg meztelenül áll előtted. Akiben ott van a szenvedély lángja és az élni akarás csillog a szemében. Magával ragad az ereje, a bátorsága és a nyíltsága. Mindent vagy Semmit, nincsen holnap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: