Vonzások és taszítások

Hiszen minden ember más arcunkat hozza ki belőlünk.

Csak ültem ott, az őszi estében és az emlékeimet használtam takaróként. Valami, mintha csak tegnap lett volna, más pedig olyan, mintha meg sem történt volna. Pedig megtörtént. És mind én vagyok, ahogy most is. Mégis mennyi különböző történet….

Nem akarom már túlmisztifikálni a találkozások sorsszerűségét, de szinte már félelmetes, milyen széles skálán mozog az emberi kapcsolatok sokszínűsége. Millió kis darabból állunk ezernyi arccal és lelkülettel. Képtelenség ugyanúgy válaszolni a világ ingereire, képtelenség ugyanúgy válaszolni az emberekre, ezért van az, hogy teljesen másfajta kapcsolataink voltak és lesznek. Más oldalaink erősödnek fel és mások szunnyadnak le. Más és más érzelemvilágban élünk egy-egy személy közelében.

Mint egy kirakó, csak nincsen előttünk a kész kép. Megélünk különböző szerepeket és különböző érzelmi tölteteket egy-egy ember által. A visítozó szajhán keresztül a megmentésre váró koronás kislánytól a féltékenységbe fulladt hisztérikán át a gondoskodástól átitatott társig szinte bármit. És ezek az arcok és ezek az érzések mind hozzánk tartoznak. Ezek mind mi vagyunk, csak különböző emberek váltják ki belőlünk. És ezekre felkészülni sem tudunk. Nem tudjuk előre, hogy valaki milyen hatással lesz ránk és melyik arcunkat erősíti.

És talán pont ettől olyan izgalmas ez az egész.  A váratlantól, a változástól, a kiszámíthatatlanságtól….