Elvesztem, megtalálsz?

A tegnap lassan bontja le a nyugalom fészkét, érintésről érintésre bújik ki a biztonságot jelentő ölelésből. Elvesztem. Megtalálsz?

A tegnap lassan bontja le a nyugalom fészkét, érintésről érintésre bújik ki a biztonságot jelentő ölelésből. Búcsúzik. És magával viszi mindazt, amit szeretne. A szívbillentyűk egyre lassabban vernek, a levegő éppen csak beáramlik a tüdőbe. Elvesztem.

– De hol vagy?

– Nem tudom, csak lebegek. Lebegek mindenféle biztonsági korlát nélkül, lebegek célok és határok nélkül. Nem tudom, hol vagyok, elvesztem. 

– Nézz körbe. Mit látsz?

– Valójában semmit. Mögöttem vannak árnyékok, a saját körvonalamat is magam mögött hagytam. De magam előtt leginkább nem látok semmit sem. 

– És magad mellett?

– Elvesztem, megtalálsz? 

A tegnap lassan bontja le a nyugalom fészkét,  érintésről érintésre bújik ki a biztonságot jelentő ölelésből. Behunyta zöld szemeit a nappal és éji táncba lépett. Elvesztem. Megtalálsz?

Változni annyi, mint elveszni. Vágyni annyi, mint elveszni. Változni annyi, mint megtalálni. Vágyni annyi, mint megtalálni.