Megtanulsz bánni a lapokkal és a nyertes csaták dicsőségeiből várat építesz magadnak. De van egy kártya, amit soha nem dobsz oda a játékasztalra.
Nincs más választásod, játszanod kell. Senki sem kényszerít és senki sem hajt, de Te akkor is játszol. Magadért. Magadért kell játszanod. Az élet osztja a lapokat, de Te döntesz a sorsukról.
Te döntöd el, hogy eldobod magadtól, mindent felteszel a képzeletbeli játékasztalra, lapot kérsz, sokkal jobb lapokat hazudsz vagy várat építesz a lapjaidból. Te döntesz a lapok sorsáról. Elbújhatsz mögéjük és elbújhatsz a felépített kártyavárba. De bármikor eldobhatsz mindent, hogy lapok és játék nélkül csupaszon állj ki a világ elé.
De Te úgy döntöttél, hogy játszol. És akkor már Magadért játszol. Megtanulsz bánni a lapokkal. Mersz lapot kérni és tudod, mikor kell jobb lapokat hazudni. És a nyertes csaták dicsőségeiből építgeted a váradat. Képes vagy mindent kiteríteni a képzeletbeli asztalra. Mindent, egyetlen egy dolgot kivéve. Van egy kártyád, amit soha nem adsz oda. Mikor oda kellene dobnod, inkább kiszállsz. Megköszönöd a játékot és visszavonulsz a dicsőségekből épített kártyavárba. Mert, ha a szív kártyáját is odadobnád, többé már nem Magadért játszanál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: