Van az a néhány pillanat, ami felfalja a perceket. Nincsen múlt és nincsen jövő, csak a jelen szívverését hallani. A kint felejtett gondolatok ott is maradnak, csak a sóhajok rezgései férkőzhetnek a fejekbe.
Van az a néhány pillanat, amikor megváltozik minden. Becsukod magad mögött a külvilág ajtaját, levetkőzöl magadról minden szerepet. Mintha nem is Te lennél, pedig ilyenkor vagy csak igazán önmagad.
Van az a néhány pillanat, ami felülír mindent. Porba hullanak az ész érvek, elcsitulnak a félelmek. A szenvedély írja a létezés himnuszát, a vágy veti meg a másodperc nászágyát.
Van az a néhány pillanat, ami felfalja a perceket. Nincsen múlt és nincsen jövő, csak a jelen szívverését hallani. A kint felejtett gondolatok ott is maradnak, csak a sóhajok rezgései férkőzhetnek a fejekbe.
Van az a néhány pillanat, ami táncra hívja a lelket. Elűzi a negatív szólamot és elfojtja a lélegzetet. Húsba mar az érintés, szívbe markol a képzelet. A szavak már nem léteznek.
Van az a néhány pillanat, ami méregként árad szét a testben és a lélekben, átveszi a hatalmat minden felett…
Ha tetszett a bejegyzés, SZAVAZZ a LélekTengerre a LELKES blogversenyen.
És SZAVAZZ a LélekTenger cikkre a weboldalon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: