Mit akar a nő és mit ad helyette a férfi?

Nők vagyunk. Tudjuk, mit akarunk hallani. Tudjuk, hogyan akarjuk hallani. Tudjuk, mikor mit és hogyan akarunk hallani. És sokszor ez az egész meg is marad az akarás szintjén. Mert mi nők vagyunk. Ők meg férfiak. Ennyire már nem is különbözhetnénk egymástól.

Nem akarunk mi többet, csak azt érezni, hogy ott vagyunk az első és legfontosabb helyen.

Mondd, miért hisztizel már megint? Kérdeztem 1,5 évvel ezelőtt. És most, ahogy elém kerültek az akkor leírt mondatok, önkéntelenül is elmosolyodtam. Néha, olyan jó gondolataim vannak, és sokszor olyan jókat mondanak mások. Ez az egész annyira egyszerű lenne, de annyira túlbonyolítjuk. És ez a bonyolítás annyira hozzánk tartozik. Mert annyira határozott elképzelésünk van minden egyes mondatról és válaszról. Teljesen őszintén mondom, fogalmam sincs miért van ez és miért van így. Mindig arcokat vágtam és enyhén unottan hallgattam az összes ilyen történetet, közben gondoltam magamba “de hülye vagy te is” és baromira elégedetten dőltem hátra. Hát itt az ideje, hogy bevalljam:  hülye vagyok én is. 

De mégis, ilyenek vagyunk, mi nők. Királylány életre vágyunk és a fejünkben foggal-körömmel tudunk harcolni a trónért és a trón érzéséért. Éppen ezért a fejünkben minden kérdésre él válasz, minden válaszra egy válasz, minden reakcióra egy reakció, minden tettre egy tett. Mindenre? Igen, mindenre. De sokszor nem azt a választ kapjuk, amit hallani szeretnénk. Ilyenkor a fejben felépített királylány élet és a fejben elfoglalt trón megdőlni látszik. Hát ekkor jönnek az eltorzult fejek, a csapódó ajtók, a meggondolatlan mondatok. Mert félünk, hogy az a fejben felépített idilli világ, nem egyenlő a valósággal. Mert félünk, hogy igazából nem is vagyunk ott a trónon.

 Igazgyöngyök akarunk lenni, akit a legnagyobb becsben tartanak. Mi akarunk lenni az illat, amit mindig magán akar érezni, a könyv, amit nem akar letenni, az étel, amit meg akar ízlelni, a vágy, amit be akar teljesíteni, a levegő, mely nélkül nem tud élni. Erre vágyunk és nem kevesebbre. Mindig és mindenkor. Erről szóljon minden válasz, minden reakció és minden tett. És akkor úgy fogjuk érezni, hogy igen, ott ülünk a trónon és a mi életünk a világ legjobb élete. 

Nehéz feladat megadni mindezt? Igen, meglehet. De, ha nem kapjuk meg, akkor maradnak az eltorzult arckifejezések, a csapódó ajtók, a meggondolatlan mondatok és az állandó bizonytalanság érzése. Nehéz feladat ez. Mindenkinek. Igen, nekünk is, hogy annak örüljünk, amit kapunk és ne annak, amit kapni szeretnénk…