A bizalom tanulható?

És, ha igen, hogyan?

Időről időre farkasszemet nézünk mi ketten; a bizalom és én. De legtöbbször én hunyom be előbb a szememet. 

Mindenkinek van egy alapkészlete. Ez az alapkészlet tartalmazza a személyiségjegyeket, tulajdonságokat, érzelmi skálát. Tehát alapvetően mindenkinek van egy ösztönös hozzáállása a bizalomhoz is. És erre jön rá az élet. Erre jönnek rá az évek és tapasztalatok. Valakinek megmarad az az ösztönös hozzáállás, valaki a bizalmatlanság útjára lép, más pedig pont az ellenkező irányba halad. De, aki a bizalmatlanság útján jár, hogyan térhet vissza? És jogos egyáltalán, hogy mindenkit a múltbéli tapasztalatok alapján kezelünk? Mi a helyzet a tiszta lappal?

Mert mindenkit megilletne az a bizonyos tiszta lap. Mindenkit megilletne, hogy üres fejjel és üres szívvel álljunk elé és csak az új érzésekkel töltsük fel őket. Mindenkit megilletne az a bizalom, hogy fehér zászlót lobogtatva várjuk, jelezve, hogy megadom magam. Megadom magam, mivel megbízom benned. Miért is tennék másképp? De az a zászló legtöbbször sok mindent csinál, csak nem lobog. És azt a tiszta lapot beszennyezzük saját magunkkal. 

Kérdeztem, tehát illene választ is adnom rá. A bizalom tanulható? Igen, azt hiszem. Hogyan? Lassan. Nehezen. És fájdalmasan. Mert ahhoz baromi mélyre kell ásni. Saját magunkban. Meg kell fejtenünk, hol vesztettük el a bizalmat saját magunkban. Hol vesztettük el és miért. Őszintének kell lenni és kimondani, az sem baj, ha nem hallja más. Attól, hogy kimondod, nem állítom, hogy azonnal megváltozik minden. De valami elindul. Mert lentről fentre kerül. És már tudod, mit kell megoldani. Lassú lesz. Nehéz. Fájdalmas. De ez még mindig jobban megéri, mint fel sem húzni azt a fehér zászlót.