Szerelem, miért múlsz? Szerelem, miért fájsz?

Megmenthető az, ami már romokban van? És egyáltalán, hogyan keletkeznek azok a romok?

Az az idilli csendélet. Azok az öröknek hitt gondolatok. A csillogó szempárok mögött meghúzódó sírig tartó tervek. A bátorsággal felvértezett tettek. Így indul. Minden történet így indul, aztán darabokra hullhat az álomvilág.

De ez az egész nem egy pillanat műve. Lassú méreg, de halálos. És, ha az első, kezdeti méregcseppeket nem irtják ki, csak tovább áramlik a közöny és az érdektelenség felé. A közöny helyét pedig felváltja a gyűlölet. De a gyűlölet még mindig jobb az érdektelenségnél. Mert, ahol gyűlölet van, ott érzelem is van. 

Kommunikáció. Egyetlen szó, mégis emberi életek múlnak rajta. Egyetlen szó, mégis ennek az egy szónak a hiánya álomvilágokat törhet darabokra. Ahol a méregcseppek már a vérkeringésben vannak, ott már csak a romlás virágai virágoznak. De ki lehet gyomlálni. Hogyan?

Szeretettel. Ahol nincsen szeretet, ott semmi sincsen. Türelemmel. A méreg felszívódásához időre van szükség. És egy hatalmas adag őszinteségre. Ki kell tudni mondani, mindent. Hitre. Hinni abban, hogy ez az, amiért küzdeni érdemes. És hinni abban, hogy van olyan választás, ami tényleg a sírig tart. 

Egy film egy kapcsolat tündökléséről és hanyatlásáról. Annyira emberi és annyira valóságos, hogy bárkivel megtörténhet. Velem és Veled is. A megoldást viszont ne a filmvásznon keresd.