A kiábrándultság korát éljük?

Mikor került ki az “örökké” szó a szótárból? De, ami még fontosabb, miért? Miért nem vagyunk képesek hinni a kapcsolatokban?

Eljött az a kor, mikor szépen lassan a fehér ruhás lány ismerősök ellepik az internetet. Ott vannak a boldog Nagy nap képei, az eskü alatt kimondott szavak. A fehér ruha csak egy napra szól, az ígéret viszont egy életre. Az ígéret egy életre szólna, de már kevesen hisznek a jelentésében. Kevesen hisznek abban, hogy létezik az örökké az enyém, örökké a tiéd. 

De mi van akkor, ha én hinni akarok? A környezetem, a hallott és olvasott történetek mind ellenem és a képzelt világom ellen szólnak. És minden, amit az éjszakában láttam egy kiábrándító tükröt tartott elém. A fényben megcsillant karikagyűrűk, melyek lágyan koccantak a pohár peremén. És ahogy csillogtak vele együtt a szemek is, mikor rám néztek. Vagy, ahogy éppen másra néztek és a gyűrűvel mit sem törődve fogtak meg egy másik női kezet, hogy mutassák az utat hazafelé. A “szeretem a feleségem, de…” kezdetű mondatok, a titkos üzenetek és a még titkosabb találkozók. Az éjszaka képes arra, hogy porrá zúzza azt, hogy örökké. 

Mindig van jobb és mindig van újabb. Mindenből, ami körülvesz minket gyártanak újat, kísérleteznek még jobbal. Így nevelik belénk is, hogy folyamatos haladjunk a korral, hiába jó a régi, ki kell próbálni az újat. Már nem akarjuk megjavítani azt, ami régi, hiszen bármikor kaphatunk helyette újat. Már nincsenek gyökereink, képtelenek vagyunk a ragaszkodásra. Ha valami nem működik, eldobjuk úgy, hogy meg sem próbájuk helyrehozni. Pedig az igazán fontos választások egy életre szólnak. 

Hiába végződik minden 3. 4. házasság válással és hiába tárta már elém ezerszer is az éjszaka a kiábrándító arcát. Hiába hallom, olvasom és látom a történeteket és hiába nem haladja meg a kapcsolatban eltöltött éveim száma összesen a hármat, én akkor is hinni akarok. Hinni abban, hogy jól fogok választani és hinni a döntésemben. Hinni abban, hogy lesz egy férjem, akivel, ha nem is lesz mindig könnyű és boldog az élet, de hiszünk abban, hogy az lesz. És, ha hiszünk, akkor tenni is tudunk érte. Hinni abban, hogy a miénk lesz a világ legtündéribb Pannija.

Hinni akarok abban, hogy létezik az örökké.