Ha nincsen tökéletes, akkor ez az egész megalkuvás kérdése?
Nincsen olyan ember a Földön, aki minden szempontból megfelelne mindannak, amit a fejünkben felállítottunk az ideális társról. Nincsen olyan, akinél minden pont mellett pipa szerepelne az x helyett. De akkor mégis mi alapján döntjük el, hogy mire mondjuk azt, igen, mégis vele szeretném leélni az életemet?
Nehéz kérdés, az egyik legnehezebb. A-ban megvan ez és ez meg ez, de hiányzik belőle az meg az. B-ben már ez és ez van meg, de belőle meg hiányzik az és az. És C-ben pedig megvan az, ami hiányzik A-ból és B-ből is, de pont azok nincsenek, ami megvan A-ban és B-ben. És ezt végig tudnánk zongorázni az egész ABC-n.
Nyilván szeretet és fizikai vonzalom nélkül felesleges is belemenni ebbe az egészbe. De egy idő után szerintem mindenki megszerethető. Amikor még a szülők választottak férjet és feleséget a gyermekeiknek, sok esetben a két fél egy idő után tényleg megszerette egymást. Hiszen az együtt töltött hónapok és évek képesek megmutatni mindenkinek a szerethető tulajdonságait. A fizikai vonzalom, az már egy más dolog….
Kompromisszum. Egyetlen egy szó, melyben ott lakozik az egész nyitja. Mennyi kompromisszumot vagyok képes kötni? És miben? Mennyi dologról tudom végül azt mondani, mégsem olyan fontos, azért, hogy a többit viszont megkapjam? Mi az, ami tényleg olyan fontos? Mi az, ami felett mégis szemet tudok hunyni? Kérdések, melyekre őszintén kell felelni és kompromisszumok, melyeket meg kell kötni saját magaddal. Egy igazi kapcsolat nem hiába a felnőttek érett játéka.
Lehet, hogy van jobb. Minden kapcsolatban benne van a rizikófaktor. Lehet, hogy van jobb, de ő sem tökéletes. Lehet van olyan, aki mellett végül több pipa is szerepelne, de kompromisszumokat ott is kötni kellene.
Hogy mi a különbség a kompromisszum és a megalkuvás között? Ez az a kérdés, amire előre nincsen válasz. Erre a kérdésre csak az idő és az évek képesek felelni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: