Vihar előtti csend

Újra és újra hátrafordultam. Ott van még? Vagy már közelebb?  Szürke és megtört kék égbolt gomolygó felhőzettel. Valahol, még távol. De talán már ott, ahová készültem. Belefutni vagy elfutni előle? Lehet, a kettő pont ugyanaz.

Milyen lehet azt érezni, megérkeztem végre. Az állandó és folyamatos vándorévek után lepakolni mindent és tárt karokkal kimondani hangosan: itthon vagyok. Megtalálni azt az utat és megtalálni azt az életet, ami a biztonság melegével takargat be esténként. Korszakok. Korszakok vannak az életünkben. Nem szabályszerűen és nem kőbe vésve, de vannak. 20-25 éves korunkig alapozunk. Utána pedig építkezni kezdünk. Magunkba szívjuk a tudást, akár padok mögött, akár padok nélkül és lerakjuk az alapokat, a jó úton vagyok érzést. Utána pedig már enyhén érett fejjel és egy nagyon kevés élettapasztalattal építkezni kezdünk. Alapozni és építkezni, hogy egyszer majd csak azt tudjuk mondani, itthon vagyok.  

Elindultam. A felfelé vezető úton nyoma sem volt a vihar előkészületeinek. Alapozás. Az elmúlt egy évben megalapoztam a fizikai erőmet ahhoz, hogy felfussak egy hegyre és a felkészülések során mentálisan is erősebbé váltam. Most ezekből kell építkeznem ahhoz, hogy jól tartalékolva és nem feladva feljussak. Fel és egyre fentebb. Ahhoz, hogy a végén elmondhassam, megérkeztem. 

 Az a szürke és megtört kék égbolt ott volt közel, sötét fátyolt eresztve a városra. A vihar előtti csend. Az életben vajon tényleg oly sok minden csak önbizalom kérdése? De hol az a vékony, szinte alig tapintható, mégis sziklaszilárd vonal, ami megkülönbözteti egymástól az önbizalmat és az önismeretet? Az lenne az igazi, ott állni a keresztmetszetben. Helyette itt állok a város felett. Innen olyan aprónak tűnik minden. Mégis hányan vannak még, akik keresik a helyüket? Mennyi ember van még, aki szeretne a biztonság melegével takarózni esténként? Hányan vágynak még arra, hogy azt érezzék, végre jó úton járnak és, ha lassan is, de egyszer megérkeznek? 

Válaszok helyett esőcseppeket kaptam. Igen, a vihar pont ott volt már, ahová készültem. Belefutni vagy elfutni előle, a kettő pont ugyanaz.