<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>LélekTenger</provider_name><provider_url>https://lelektenger.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kozma Klaudia</author_name><author_url>https://lelektenger.cafeblog.hu/author/kozma_klaudia/</author_url><title>Feltámadás</title><html>Vajon hányszor vagyunk képesek újjáéledni a romjainkból?

&lt;!--more--&gt;

Mikor úgy érezzük, kész, vége. Elvesztünk. Kiégett a remény sugara. Nincs ma, nincs holnap, de leginkább mi magunk sem vagyunk. Fáj a létezés, fáj a tudat. Majd megrázzuk magunkat, felülkerekedünk mindenen és a tegnap fájdalmát magunk mögött hagyva haladunk tovább. Erősen, tettre készen, mint, aki soha nem adja fel. De meddig lehet ezt játszani? &lt;strong&gt;Hányszor vagyunk képesek visszatáncolni a halálból?&lt;/strong&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-5524251&quot; alt=&quot;again&quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again.jpg&quot; width=&quot;500&quot; height=&quot;331&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
Mindig elhisszük, hogy már nem lesz több, már vége van. Már nincs az a helyzet, ami képes ledönteni, már nincs az a probléma, ami képes felemészteni, már nincs az az érzés, ami képes darabokra tépni. És mégis. &lt;strong&gt;Azok a démonok újra támadnak.&lt;/strong&gt; Szétszakítanak, elevenen felfalnak. Cafatokban, apró darabokban várjuk a teljes pusztulást. &lt;strong&gt;De a lélek nem hagyja&lt;/strong&gt;. Megfogja a kezünket és kivezet a nemlétezés birodalmából.&lt;strong&gt; Feltölt az élet vizével&lt;/strong&gt; és mintha mi sem történt volna, ismét érezzük a szárnyainkat és a legyőzhetetlenség mámorát.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again2.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-5524252&quot; alt=&quot;again2&quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again2-347x600.jpg&quot; width=&quot;347&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
De meddig? Hányszor vagyunk képesek a feltámadásra? Hányszor tudjuk még összeragasztani a darabjainkat? &lt;strong&gt;Hányszor menthet  meg a lelkünk saját magunktól?&lt;/strong&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again3.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-5524253&quot; alt=&quot;again3&quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again3.jpg&quot; width=&quot;500&quot; height=&quot;334&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
Kérdések, melyekre nincsenek válaszok. Mert az igazság az, hogy &lt;strong&gt;a lelkünk soha nem fogja hagyni, hogy teljesen elvesszünk&lt;/strong&gt;. Órák, napok, hetek, hónapok, az időtartam mindig más, de a végeredmény ugyanaz: &lt;strong&gt;újra kezdjük, mert ettől élet az élet.&lt;/strong&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;[embed]https://www.youtube.com/watch?v=mumX_WmkxWI[/embed]&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/04/again-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>