1.0LélekTengerhttps://lelektenger.cafeblog.huKozma Klaudiahttps://lelektenger.cafeblog.hu/author/kozma_klaudia/Mikor felzabál a saját életed. <!--more--> Hogy <a href="https://lelektenger.cafeblog.hu/2014/06/11/az-igazi-en/">hányan is laknak egy személyben</a>, talán megszámolni sem lehet. De mi van akkor, ha ez a sok különféle arc harcban áll egymással és próbálja egyik felülírni a másikat. Vajon tényleg képesek vagyunk elfelejteni a régi életünket? <p style="text-align: center"><img class="aligncenter wp-image-5524364 size-large" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/07/effy3-400x600.jpg" alt="" width="400" height="600" /></p> Mindenkinek van múltja. Egy út, amin végig járt és megannyi ajtót csapott be maga mögött. Az ajtók kulcsra zárva, titkokat őrizve. Az emlékek ugyan sokszor előtörhetnek, de csak a felszínt súrolva. Egy ideig. Aztán egyszer áttörik az ajtót és harcot üzennek a jelen ellen. A hirtelen döntések, a nagy változások és a régi emlékek követelik, hogy adj helyet a jelenben. Elkezdődik az ének tánca. <p style="text-align: center"><img class="aligncenter wp-image-5524362 size-full" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/07/effy.jpg" alt="" width="500" height="290" /></p> Azt hiszem, sok embernek nem tetszett volna az az út, amin jártam. Az a rengeteg meggondolatlan döntés, az egyszer élünk érzés, a hosszú éjszakák és a kirakós nappalok. Nem tetszett volna. De az enyém volt. Az én utam, az én érzésem, az én életem. Nem hiszek a lassú víz partot mos elméletben, éppen ezért dobtam ki mindent a kukába egyetlen mozdulattal. Nem szépen, lassan, nem napról napra, hanem hirtelen és mindent. A régi életem helyett kaptam egy teljesen újat. Így mondhatnak olyat a telefonba "Én a Klaudiát keresem, de egy lány, aki mindig csak fut, elrabolta" Szépen és fokozatosan alakultak ki a céljaim. És a célokért sokszor nem csak küzdeni kell, hanem áldozatokat is hozni. Lehet, túl komolyan veszem ezt az egészet, de azt hiszem, ezt másképp nem lehet. Viszont időnként azt érzem, felzabál a saját életem. Minden ugyanarról szól. A célról. Hol van az a régi lány, aki fejest ugrott mindenbe? Hol van az a lány, aki nem gondolkozott csak cselekedett? Óráról órára, napról napra, hétvégéről hétvégére.  Az a lány csak egyre többet akar futni és egyre gyorsabban. Az a lány októberben át akar futni a maratoni célkapun. És szinte nincs olyan nap, hogy ne érzékenyülne el emiatt. De az a lány tudja, hogy ehhez már jóval többet kell tennie, mint csak futnia. <p style="text-align: center"><img class="aligncenter wp-image-5524363 size-large" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/07/effy2-397x600.jpg" alt="" width="397" height="600" /></p> Ha van egy álom, ha van egy cél, akkor sokszor döntenünk kell, hogyan tovább. Hagyni, hogy boruljon minden vagy megküzdeni azokkal a régi titkos, kulcsra zárt ajtókkal. Én tudom, hogy minden egyes a célért hozott döntésem megtérül. Ahogy októberben átfutok a célkapun, büszke leszek magamra, amiért képes voltam végig járni ezt az utat. Még, ha sokszor éreztem is azt, hogy harcban áll egymással a régi és  a mostani életem...  richhttps://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/07/effykiemelt-150x150.jpg150150