1.0LélekTengerhttps://lelektenger.cafeblog.huKozma Klaudiahttps://lelektenger.cafeblog.hu/author/kozma_klaudia/Mert valahogy tényleg minden úgy történik, ahogy annak történnie kell... <!--more--> Ahogy sétáltam hazafelé és magamba szívtam az első őszi este illatát, <strong>megtalált a nyugalom</strong>... <p style="text-align: center"><img class="aligncenter wp-image-5524433" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/09/véletlen.jpg" alt="" width="575" height="234" /></p> Annyi minden történhet az életben, annyi minden. És mégis ennek csak egy apró töredéke az, ami valóban meg is történik. De miért pont az? És <strong>miért</strong> pont úgy? <strong>Miért</strong> akkor? <strong>Miért</strong> vele? Vagy <strong>miért</strong> nélküle? Annyi kérdés van, de a válaszokat elnyeli a végtelen. A végtelen és<strong> nem</strong> a <strong>véletle</strong>n. Mert hogyan is lehetne bármi a véletlen műve. Okok vannak. Meg célok. És tanulás. Minden azért történik, hogy valamit<strong> megmutasson</strong>, valamire <strong>megtanítson</strong>. És ismétlődni is fog mindig, amíg nem vagyunk hajlandóak megtanulni. <p style="text-align: center"><a href="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/09/véletlen3.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5524435" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/09/véletlen3.jpg" alt="véletlen3" width="673" height="252" /></a></p> Lehet lázadni és lehet hisztizni. De sokkal többet ér, ha megtanulunk <strong>elfogadni</strong> és megtanulunk<strong> bízn</strong>i. Bízni kell a saját életünkben. A tartalmában és az irányában. Ez nem azt jelenti, hogy dőljünk hátra, mondván úgy sincsen hatalmam felette. Hát hogyne lenne... A szerelem és a szenvedély lángját táplálni kell. A feladás és az elfogadás között óriási különbség van. Attól, hogy elfogadod, még nem adod fel. <p style="text-align: center"><img class="aligncenter wp-image-5524434" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/09/véletlen2.jpg" alt="" width="421" height="302" /></p>   <strong>Bízni az életben. Bízni abban, amit csinálsz. Bízni magadban. Ennyi a lényeg. A többi már elfogadás</strong>. Elfogadod a helyzeteket. Nem a véletlen miatt kerültél bele, hanem azért, mert dolgod van azzal a helyzettel. És dolgod van azzal az emberrel. Te haladsz a saját utadon, azon, amin járni szeretnél, megvívsz érte minden csatát és elfogadod mindazt, ami történik. És, ha így teszel, akkor valami teljesen új veszi kezdetét. Ha így teszel, akkor eltűnnek a félelmek, a kételyek, a bizonytalanság. <strong>Nem véletlen. Semmi sem véletlen</strong>. Mert hogyan is lehetne bármi a véletlen műve. Okok vannak. Meg célok. És tanulás. <p style="text-align: center"><img class="aligncenter wp-image-5524436 size-full" src="https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/09/véletlen4.jpg" alt="" width="500" height="313" /></p> Ahogy sétáltam hazafelé és magamba szívtam az első őszi este illatát, megtalált a nyugalom. Az életemnek így kell történnie. Azok az emberek, akik benne vannak, nem ok nélkül vannak benne. Nem véletlenül kerültek bele. Tanítani akarnak, mindenki mást. Ahogy az egész életem is. Most más dolgom van, mindennek eljön majd az ideje, ha már készen állok rá. <em>Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Vagyok valaki és vagyok valahol, minden más csak tündérpor</em>.richhttps://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/09/véletlen51-150x150.jpg150150