<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>LélekTenger</provider_name><provider_url>https://lelektenger.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kozma Klaudia</author_name><author_url>https://lelektenger.cafeblog.hu/author/kozma_klaudia/</author_url><title>Hangulatcsokor</title><html>Hangulatokba bújva.

&lt;!--more--&gt;

Az iskolában nem nagyon voltam különösen tehetséges semmiben, persze alapvetően az oktatás hibája, mert mindenki tehetséges valamiben, de nincs arra lehetőség, hogy ráleljenek,  viszont most nem is ez a lényeg. Egyedül az irodalom volt az, ami közelebb állt hozzám, még megyei irodalom versenyt is nyertem egyszer. Nem tanultam meg a verselemzéseket, egyszerűen a versek és a könyvek hangulatát szerettem. Tíz évvel ezelőtt még a &quot;hangulatember&quot; volt a kedvenc kifejezésem azokra, akik olyanok, mint én, pedig ez nem fedi a valóságot.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-5524561 size-full&quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/10/mood4.png&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;448&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;/p&gt;
 Mert vagyunk mi, akik belebújunk egy-egy hangulatba. Órákig, napokig vagy akár hetekig is. Hatással vannak ránk az olvasott sorok, újra és újra gondoljuk a filmeket, ezerszer és legalább még egyszer hallgatjuk meg ugyanazt a dalt, fényképeken képzeljük el a jövőt és történhet bármi, mi ugyanabban a hangulatban maradunk. Automatikusan ugrálni kezdünk egy-egy zenére vagy éppen párás tekintettel akarjuk újra és újra. Ahogy meglátunk egy képet, összeáll az érzésvilág a fejünkben.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-5524559 size-full&quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/10/mood2.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;450&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;/p&gt;
Mert vagyunk mi, akik belebújunk egy-egy hangulatba. Tetőtől talpig ott vagyunk benne. Másoknak kicsit olyan, mintha nem is a földön járnánk. Pedig azon járunk, csak talán kicsit másképp, hangulatokban. Az ősz már maga egy hangulat, ahogy a reggeli ködfátyol is. Hangulata van a tekinteteknek, a nyári zápornak, az összekócolt hajfürtöknek, az el nem csókolt csóknak. A hulló faleveleknek, a reggeli kávénak, az ébredező városnak, a kopogó cipősarkaknak.....

És az én &lt;a href=&quot;http://rtl.hu/rtlklub/xfaktor/toth-andi-2-elo-show&quot;&gt;hangulatom, ami már napok óta tart&lt;/a&gt;.

&nbsp;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2014/10/mood3-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>