<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>LélekTenger</provider_name><provider_url>https://lelektenger.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kozma Klaudia</author_name><author_url>https://lelektenger.cafeblog.hu/author/kozma_klaudia/</author_url><title>Az igaziról</title><html>&lt;p&gt;Lehet, tényleg nem létezik? &lt;!--more--&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;&quot;Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.&quot; &lt;/em&gt;/Márai Sándor: Az igazi/&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tavaly már feltettem a kérdést, &lt;a href=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/2014/01/27/de-hol-a-nagy-o/&quot;&gt;Hol a nagy Ő?&lt;/a&gt; Így, egy évvel, egy tucat nemrandival és ágyban töltött vasárnappal később sem tudok igazán válaszolni rá. De ez az idézet és vele együtt a könyv ismét gondolkodni hívott a témával kapcsolatban. Lehet, hogy ez a fogalom és ez az idea tényleg nem létezik? &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-5524646&quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2015/01/lo2.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;538&quot; height=&quot;372&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én valahogy mindig hittem a tökéletesben és azt akartam, hogy engem is annak lássanak. Hiába nem vagyok az, valaki lásson annak. És igen, voltak olyanok, akik azt mondták, tökéletes vagyok. De a szépség múlandó... Én nem találkoztam még tökéletessel, mindig volt olyan tulajdonság, ami nem tetszett és mindig lesz olyan. Én tudom forgatni a szemeimet egy nem tetsző kifejezésen és szavakon, egy nem tetsző ruhadarabon, egy nem tetsző gesztuson. Igazából bármin... Emberek vannak, személyiséggel, tulajdonságokkal, érzelmi készlettel, gesztusokkal, stílussal, külsővel. &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-5524645 &quot; src=&quot;https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2015/01/lo.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;614&quot; height=&quot;409&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;Nincs olyan, hogy tökéletes, de olyan van, hogy számomra megfelelő. &lt;/em&gt;A mondat, amit mostanában hallok. Megfelelő.. Meg nincs igazi... Meg emberek vannak... És szeretet van. Tehát nem vagyok tökéletes, de a személyiségem, tulajdonságaim, érzelmi készletem, gesztusaim, stílusom, külsőm megfelelő - valami jobban, valami kevésbé, így áll össze az egyensúly -, ezekért lehet szeretni engem, az embert. Mert az igazi és a köré font ideák, elvárt dolgok, ábrándképek egyszer csak kidurrannak, elszállnak, elfáradnak, de a szeretet az viszont képes tovább élni. &lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://lelektenger.cafeblog.hu/files/2015/01/lo-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>