Mert van ebben az egészben valami púderrózsaszín. Pedig nem szeretem a rózsaszínt és nem használok púdert.
És mégis ott van. Bennem. Az a szín. Az a púderrózsaszín. Nem is kell, hogy rajtam legyen, ha bennem van.
Az ő kacaját lehet hallani, ami túlharsogja az éjszakát. És ő képes arra, hogy másokat is mosolyra bírjon. Bolondnak hívják. Pedig nem bolond, csak púderrózsaszín. Szökdécsel és ugrándozik. Kecses. Bájos. Kislánynak hívják. Pedig nem kislány, csak púderrózsaszín.
Nem kell, hogy rajtam legyen, ha bennem van. De nem látja mindenki. Ez egy olyan szín, amit nem is láthat mindenki. Pontosan az látja, aki látni szeretné. Hiába zöld a szemem, mögötte ott csillog az a púderrózsaszín.
Hétvégén viszont magamra öltöttem a púderrózsaszín ruhámat. És csak kapkodtam a fejemet, mi minden történt. Előkerült sok régi, kaptam sok újat és ott voltam Én.
Mert van ebben az egészben valami púderrózsaszín. Pedig nem szeretem a rózsaszínt és nem használok púdert.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: