LélekRendező

Amíg nem csinálsz helyet az újnak, addig megérkezni sem tud.

Annyi mindent hordozunk, melyre semmi szükségünk. Az a sok súlyos lánc, amivel semmit nem érő dolgokhoz kötjük magunkat és az időtől várjuk a szabadság megváltását. Hamis gondolatok, üres tettek, látszatkapcsolatok, csak csendet törő párbeszédek.

Ahogy megszületünk, az első tettünk a sírás. Ordítunk, hogy jelezzük:megérkeztünk. “Figyeljetek rám, hiszen itt vagyok” Ordítunk a félelemtől, az újtól és az élettől. Itt az ideje, hogy újra ordíts egyet, ahogy csak bírsz. Jelezd ezzel, hogy élsz s létezel.

Hiszen, ha élsz, akkor teszel. Akkor nem ragadsz le a múlt és a fájdalom lépteinél, hanem haladsz és teszel. Amíg nem szabadulsz meg mindentől, ami régi, addig nem lesz helyette semmi új. Tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt, de itt nincs kivétel. Szörnyen ijesztő lehet a hirtelen felszabaduló, látszólag üresnek tűnő hely, de nem sokáig lesz üres. Ha nem selejtezel, csak a sok régi között marad a lelked.

Kell egy nagy elhatározás, hogy : igen, ez most másképp lesz! Nem holnaptól, hanem most-tól! Kell, hogy rendet tegyél a lelkedben! Meg kell szabadulnod a terhektől, a nyomasztó gondolatoktól, hogy helye lehessen az újnak. A változás csak akkor tud megérkezni, ha csinálsz neki helyet. A tavasz energiái segítenek fognak Téged, csak hinned kell benne és hinned kell magadban.