“Amikor félsz, húzd ki a kardodat. Ragadj meg, és kaszabolj le mindent, ami gátol. Le a megbánással, és a félelmekkel, mindennel, ami a múlthoz köt, vagy a jövőhöz.”
Ott ül a válladon, nyomaszt és beszél hozzád. Beszél hozzád és elmondja, hogy NEM. Elmondja, hogy nem tudod és ne is próbáld meg. Ne is próbáld meg, ne is próbáld meg. Eltelnek a napok, hetek, hónapok vagy akár évek. És nem is próbálod meg, nem is próbálod meg. Mert hiszel neki, a félelemnek.
Pedig a félelem és a szabadság soha nem jár együtt. A félelem és a győzelem nem ismerik egymást. A félelem és az akarat nem néznek egymás szemébe.
Legyőzni a félelmet elhatározás kérdése. Elhatározás, de abból nagy, szilárd és valós. Amíg nem próbálod meg, addig nem is fogod tudni, mi az igazság. Nélküle élni pedig… A harcos cselekszik, csak a bolond sír.
Nagy levegő, sapka, sál, kesztyű és a félretett cipő. Tudnom kell az igazságot. Nem csak gondolni rá, nem csak beszélni róla, nem csak sírni miatta, hanem legyőzni a félelmet. Legyőzni és megtudni az igazságot. Azt, hogy hol állok, azt, hogy merre tartok, azt, hogy mi van bennem, hogy vajon már elég idő eltelt, hogy van-e már remény a folytatásra.
És már nem ül ott vállamon és már nem beszél hozzám….
Ha tetszett a bejegyzés, SZAVAZZ a LELKES blogversenyen a LélekTengerre.
És NYOMJ EGY TETSZIK GOMBOT a LélekTenger cikkre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: